Ilyen se volt még: a hétvégi hosszú már péntek este elkezdődött, persze csak képletesen, mert a távolság miatt kellett ennyire korán kezdeni. Az úti cél a Felső-Árvában található Turdossin, budapesti átszállással ez pontosan 500 km. A Flixbusz korábban indult és korábban érkezett meg szerencsére Alsókubinba, így a vonatos átszállásra tervezett 9 percből 15 perc lett. Hajnal 4 után még mindig sötétben szálltunk fel Fecsó barátommal a kis piros Bézére. Több, mint 1 órás zötykölődés után tettük meg a majd 40 kilométeres távot, mert a vonat minden bokorban megállt 😄 sebaj legalább a vonaton jó idő volt 😃 Elég érdekes látványt nyújthattunk, a vonaton utazók többsége a péntek esti buliból tért haza, míg mi futó illetve túrafelszerelésben frissen (nem..a buszon alvás még most se kenyerem) ültünk a helyünkön. Leszállva a vonatról rövid szerelés igazítást követően nekiveselkedtünk a hegyeknek (cél az alig ismert Árvai-Magura legnagyobb csúcsa a Mincsol volt). Rövid kitérővel meglestük még a XV. században épített UNESCO védelem alatt álló gótikus stílusban fából készült Mindenszentek Templomot, a felkelő napnak hála nagyon megkapó látványt nyújtott.
 |
| világörökségi fatemplom |
Gyors tempójú sétában elérve a városka szélét a tér egyből kinyílt, a meredek havasi kaszálókon egyre feljebb kapaszkodva megmutatta magát a Magas-Tátra is, amint az utolsó fellegekkel küzdött. Elhaladva egy kis sziklakápolna mellett feltűnt a Kócs-havast is, ami a célt jelentő Alsókubin előtt nyújtózkodik (alakja hasonlít egy piramisra). Meg is jegyeztem Fecsónak, hogy na az már a cél, de nyugi fel már nem megyünk rá :D.
 |
| sziklakápolna |
 |
| előtérben a Szkorusina, háttérben a Liptói-havasok kéklenek |
 |
| csendélet a kaszálón |
Még mielőtt a főgerincet elértük beértünk a sűrű fenyőerdőbe. Ez rossz érzéssel töltött el mert tipikus “macilelőhely”, 2 nappal korábban egy súlyos medvetámadás történt, térben ugyan messze (Polyána) de hasonló erdős részen.
 |
| zárt fenyves a főgerincen |
Így hát nem győztünk beszélgetni, fütyülni stb. csak halljon a medvekoma 😀. A rossz érzést fokozta, hogy egy árva (hehe) lélekkel se találkoztunk sokáig. Az első nyugtató hír e tekintetben az volt, hogy a fenyőerdő egyre kevésbé volt sűrű, így látótávolság is megnőtt. A következő jó hír az volt, hogy a medve napközben kevésbé aktív, legtöbb ilyenkor nappali pihenőhelyre vonul (alkonyattól pirkadatig gyűjt jellemzően élelmet magának), mi pedig hajnalban indultunk útnak. a Harmadik jó pedig az volt, hogy az úton sehol se láttunk medvére utaló nyomokat (se láb, se kaki). Az első komolyabb hegycsúcs a Budin volt a maga 1221 méteres magasságával, kilátást ugyan nem adott cserébe azt a jó hírt, hogy a tervezett szintemelkedés fele már a zsákban volt. A Budin után a terep kisebb-nagyobb törésekkel, de nagyrészt lejtett egészen a túra felénél található Priszlop-hágóig, ami gyakorlatilag “kettévágja” a hegységet. Kilátás csak egy-két helyen volt, az is csak korlátozottan egy irányba, jellemzően az Árva-folyó völgyére. Az ösvény az erős kaptatókat leszámítva jól futható volt, bár mi most megbeszéltük, hogy csak séta, mert Fecsó a 2019-es Palipista után csak rövidebb túrákat vállalt be, ennyire széthajtani meg nem akartam 😅. Elérve a fent említett hágót a táj végre a másik irányba is megmutatta magát, a hófoltos Árvai-Beszkidek és lengyel határvidék, ezt még sose láttam így.
 |
| el a végtelenbe |
 |
| az Árvai-Beszkidek párába vesző tömbje |
 |
| a Kubinska Hol'a és a Mincsol tömbje |
 |
| Priszlop-hágó |
Ekkor szemből 2 szlovák terepfutó nő tűnt fel, uhh végre emberek 😀 több órája senkit se láttunk. Futni kezdtek fel a hegyre (“azigen van itt erő”), amint elhaladtak pár tíz métert sétára váltottak (“csak fel akartak vágni”). Keresztezve a műutat tévesen egy erdei dózerutat kezdtünk el követni, ami tulajdonképpen egy montis bicikliút volt, szerencsére az órám “visítozni” kezdett, hogy letérés. Semmi baj gondoltam, toronyiránt fent van az út, ezt azonban jó 5 perc volt elérni. Rácsatlakozva egy széles erdei ösvényre kellemes tempóban haladtunk. Még mielőtt nagy lett volna az öröm a piros sáv balra felfelé kanyarodott egy kíméletlenül meredek fenyvesbe. Ez sokáig így is tartott míg elértük az 1200 méteres magasságot. A gerincen egyre többször a fenyvest üde hegyi rétek váltották fel. Tovább kapaszkodva felfelé kellemetlen meglepetést kaptunk: széles hófoltokat.
 |
| széles hófolt a főgerincen |
Hiába volt 13-14 fok, az északi fekvésű lejtőkön maradt még az idei hóból. Ahol nem volt hó, akkor pedig az éppen nyíló krókuszokra kellett vigyázni, hogy el ne tapossuk (sajnos nagyon szétszórtan nőttek, nem borult az egész hegyoldal lilába, mint sok más helyen). Fecsó ekkor előre ment és egy bot segítségével elkezdett egy napocskát rajzolni egy hómező közepére. Kérdeztem is, hogy miért? “Mert ez a Hó Nap közepe a hónap közepén”…😂😂 huh hosszú napunk lesz még úgy érzem, de arra gondoltam, hogy ilyenekre van ereje akkor bírja a strapát :D a hófoltokkal való küzdés közben találkoztunk szemből még egy turistával is. Tovább folytatva a süppedést a hóba váratlanul motorzúgást hallottunk lentről, egy quados bújt elő a rengetegből…Szuper, ez úgy hiányzik az erdőnek, mint üveges tótnak a hanyattesés…😀 Szét is barmolta sok helyen a szűk ösvényt előttünk. Nem volt sok időnk szerencsére bosszankodni, mert feltűnt a főcsúcs, a Mincsol tömbjének tornyai. Még egy utolsó nekirugaszkodással elértük a főcsúcsot, ahol nagyszerű panorámával ajándékozott meg a hegy (24/117 hegység ✅). Szemben velünk a Nagy-Kócs, Balra a Liptói-havasok, Magas-Tátra, sőt a Bélai-Tátra is feltűnt, lentebb a Szkorusina szerényebb hegyei. Másik irányban az Alacsony-Tátra és a Nagy-Fátra hatalmas tömbjei úsztak a párában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése