Vasárnap elérkezett Nagybánya körüli kiruccanásunk utolsó napja is. Túl voltunk egy óraátállításon, így tovább aludhattunk 1 órával. Célpont a korábbi napokon is ismertetett belső vulkáni karéj talán legismertebb tagja a Gutin.
Nagybányától nincs 30 km-re főúton. Igen ám, de a 987 méter magasan található Gutin-hágóig (túránk kiindulópontja) hajtűkanyarok tucatján kell áthámozni magunkat, ami valljuk be nem az alföldi pusztákhoz szokott “izgalom” 😬 Ajándékként megkaptuk a szokásos reggeli ködöt is mondani se kell… Felértünk a parkolóig, jottányival se lett tisztább az idő. Pompás gondoltam magamban…Ezt a napot elkönyveltem olyannak, amiben maximum az előttem lévők hátizsákja lesz a legnagyobb “látványosság” 😀 Osztották ezt a véleményt a Hegyre-Fel túratársak is, akikkel a hágónál beszéltük meg a találkozást. Mindegy, induljunk fel a hegyre aztán lesz, ami lesz. Jó tempóban kezdtük meg az emelkedőt Béláékkal a sejtelmes késő őszi bükkösben a piros sáv jelzésen. Csillának szerencsére elmúlt a tegnapi hasfájása, ennek és az ajándék óra alvásnak is köszönhetően frissen tudott nekivágni a napi penzumnak. Jó 1,5 kilométert haladva elértünk egy szélesnek vélt hegyi kaszálót. Itt észrevettem, hogy a látótávolság mintha kicsit nagyobb lett volna, ez bizakodásra adott okot.
 |
sejtelmes hegyi kaszáló |
Sajnos fentebb emelkedve ismét sűrű ködben jártunk. Az emelkedést a növényzet is mutatta, az eddigi bükköst felváltotta a fenyőerdő, egy helyen még telepített fenyőfának való örökzöldet is láttam. Széles, kényelmesen járható dózerúton trappoltunk a Gutin főgerincén, jobbra mellettünk becsatlakozott kísérőnek egy 110 kV-os távvezeték is “javítva” az esztétikai látványt. 4 kilinél ismét egy hegyi réten találtuk magunkat. Továbbra is köd volt, azonban kezdett feltámadni a szél. Hmm ez nagyon jó jel, hiszen könnyen előfordulhat, hogy a szél egyszerűen elfújja a szürkeséget, átadva helyét a napsütésnek. Jó 4 éve a Nagy-Biharon egy késő téli túrán hasonló forgatókönyv valósult meg. A felerősödött szélnek köszönhetően a Nap körvonalai átütöttek a fellegek között. Ezt égi jelnek gondoltam, így optimistán folytathattam a sétát.
 |
a Nap és felhők ádáz csatája, itt még a felhők álltak nyerésre |
Átmenetinek bizonyult örömöm, elérve egy jobbos elágazást a polyánán ismét sűrű ködben voltunk. Nem sok mindent lehetett látni, viszont a maga nemében hangulatos volt. Kicsit meredekebbé vált az erdészeti út, azonban ez se volt vészes, az útba eső tócsákat, dágványokat odafigyeléssel könnyen ki lehetett kerülni. Elérve az 1200 méteres magasságot ismét egy jobbost kellett vennünk egy tájékoztató táblánál. 5,4 kilinél jártunk, maradt 800 méter a hegység leghíresebb látványossága a Kakastaréj szikláihoz. Ezt a pár száz métert azonban nem adták ingyen, 200 méter szintet kell legyőzni annak, aki meg akarja hódítani. A kaptatóra felkészülve mindenki lejjebb öltözött. Pár perc emelkedés után észrevehetően tisztább lett az idő, kémleltük a környezetet hátha többet látunk. Továbbhaladva korlátokba kapaszkodva legnagyobb örömömre megtörtént a csoda: kiértünk a ködből és láthatóvá vált a Kakastaréj merész sziklaformációja teljes pompájában 🤩 Na végre, ebben bíztam egész nap és sikerült 🥰 |
a Kakastaréj alulról |
Nem győztünk ordítani a lentebb lévőknek, hogy nézzenek balra fel 😀 Feldobott mindenkit a látvány, a kaptató legmeredekebb része se jelenthetett most akadályt. Gyorsan fel is értünk a sziklák aljához. Táskákat gyorsan leraktuk majd a vállalkozó szelleműek fel is mászhattak a tetejére. Tiszta Királykő-feeling volt, négykézláb kúszás, kapaszkodás a kiálló kövekbe. Megérte felmászni rá, hiszen a taréjon még a lentinél is sokkal jobb kilátás fogadott. A ködpaplanból szigetszerűen emelkedtek ki a szomszédos hegységek: Rozsály-tető, Máramarosi-havasok, Lápos-hegység. |
a Kakastaréj déli oldala küzd a fellegekkel |
 |
a Kakastaréj csipkézett ormai |
 |
sziklamászó tudományunkat is felfrissíthettük |
 |
a Gutin csúcsrégiója, háttérben a Nagy-Gutin csúccsal |
A Gutin csúcs régiója is éppen kiemelkedett a szürkeségből, azonban látni lehetett, hogy percről-percre egyre feljebb kúsztak a fellegek. Éppen a taréj tetején ücsörögtem, amikor is mindkét irányból egyszerre “támadó” fellegek ostromának nem tudott már ellenállni a hegy és belepte a köd a főgerincet is. Ideje lefelé indulni…persze ha ez olyan egyszerű lenne 😀 Béláék segítettek lefelé a megfelelő támasztékot megkeresni, ugyanis a rövidebb lábaimnak köszönhetően sokszor nem látom hová lépek, csak engedem magam aztán csak akad egy szikla, amin megállok 😂
 |
most épp megint a felhők győztek |
Egy kis mezőn ettünk-ittunk, pihentünk, majd tanakodni kezdtünk a hogyan továbbon. Végül maradtunk az A tervnél: eljutni a Kis-Gutin csúcsáig majd vissza a hágóhoz. Csillával indultunk is, hogy ránk ne sötétedjen. Becsatlakozott a vándorlásunkhoz Tibi is, így már hárman túráztunk a Nagy-Gutin felé az időközben ismét kitisztult gerincen. A Gutin platója végig 1300 méter feletti rész, pár darab csenevész fenyőt leszámítva fátlan, azonban a sűrű borókás miatt mégse kopár vidék. Látszik, hogy sokan járják az ösvényt, ugyanis mindenhol ki van taposva, csak az esetlegesen kiálló gyökerekre kellett csak odafigyelni. |
a főgerinc borokókabokrokkal szegélyezett ösvénye |
 |
jobbra a Kakastaréj |
 |
előttünk a Nagy-Gutin küzd a felegekkel... |
 |
...itt pedig a Kis-Gutin, háttérben a Széples kandikál ki a hidegpárnából |
Tibi és Csilla időnként falatozott a nagyszemű kékes-lilás bogyóból, én azonban annyira tele voltam, hogy ezt a mókát most kihagytam inkább. A felhők továbbra is “próbálkoztak” a Gutin elfoglalására, inkább kevesebb mint több sikerrel. Ha éppen a felhők álltak nyerésre érdekes látvány volt ahogy rajtunk keresztül törtek át a gerincen 😅Eddig is azt éreztem, mintha magashegységben lennék, ez csak tovább fokozta ezt az érzést. A kacskaringós borókásban haladva 2,1 kilit haladva végre megérkeztünk a Nagy-Gutin 1443 méter magas sziklás csúcsára, ahol ismét fantasztikus körpanoráma várt 😍 Az eddigi hegységeken túl feltűnt szombati túránk fénypontja a Széples hármas csúcsa is. A felhők lejjebb ereszkedtek szerencsére, így a közelebbi máramarosi falvak is megmutatták magukat. Visszanézve a főgerincre az eddig bejárt szakasz is gyönyörűen kirajzolódott a Kakastaréjjal a háttérben. A csúcson a tábla szerint 1443 méter magasan vagyunk, egyes térképek szerint 1447 méteres a csúcs, sőt egyesek a Kakastaréjt teszik a hegység legmagasabb pontjának (1450 méterben állapítva meg magasságát) 😀 Ezt a polémiát nem én fogom eldöntetni, viszont furcsa a XXI. századi techno-világban nyitva hagyni ilyen “alap” kérdést 😂 Mindegy, lényeg a körpanoráma a csúcson 🙃 |
a főgerinc eddig bejárt szakasza, balra a Fekete-hegy tornyos csúcsa |
 |
a Nagy-Gutin csúcs sziklái, a távolban a Máramarosi-havasok kéklenek |
 |
jobbra a Kis-Gutin, balra a Széples |
 |
csúcs fotó "túra anyámmal" |
Gyors fotózkodás, majd indulás az utolsó hegycsúcs a Kis-Gutin piramisszerű csúcsa felé. A borókás továbbra is kitartott, sőt sűrűbbé is vált, látszott, hogy innen a Neteda-hágó felé járatlanabb az ösvény. Kedvünket ez nem szegte, csak lassabban tudtunk haladni a technikásabb ösvényen. A 2 csúcs között 1 kilométer a távolság, azonban ez a csiki-csuki részek miatt többnek tűnik. Felérve a Kis-Gutin alatti nyeregbe szép kilátásunk nyílt a Neteda-hágó, valamint vissza a Nagy-Gutin felé. Kósza kísérletet tettem a sziklák meghódítására, azonban jobbnak láttam egyedül inkább a biztosat és a jelzett ösvényt választani. |
ösvény a Neteda-hágó felé |
 |
a Kis-Gutin sziklái |
9,5 kilométert haladtunk eddig, innen már vissza a kocsiig. Útközben találkoztunk még Hegyre-Feles barátainkkal akiktől immár végleg elköszöntünk. Másnap pótolják be a pénteken elmaradt Rozsály túrát, mi pedig városnézést választottunk Csillával Nagybányán. A borókást ezúttal gyorsabban győztük le hiába emelkedett az ösvény (visszafelé minden gyorsabb ugye 🤷🏻♂️) Felérve ismételten a Nagy-Gutinra csak rövid szusszanásra álltunk csak meg. Innen alig 50 méternyi szintemelkedés várt csak ránk, vagyis komoly akadály felfelé már nem volt. Tempósan haladva visszaértünk a Kakastaréj alatti kis mezőre, ahol tucatnyian sütkéreztek a napsütésben, köztük sok helyi és anyaországi magyarral akik tőlünk tudakolták meg milyen messzire vannak a csúcsok. Az utolsó nehézséget a Kakastaréj alatti törmelékes lejtő jelentette. Nem akartunk már kockáztatni az utolsó napon, így úgy haladtunk, mint akik tojáshéjakon lépkednének. Túlélve ezt is a tájékoztató táblánál népes debreceni csoportba botlottunk, akik még felfelé tartottak. Ők mondták nekünk, hogy találtak egy BMW slusszkulcsot, hátha mi vagyunk a gazdái. Nem mi voltunk, de jeleztük, hogy ha látjuk valaki keresi szólunk neki. Itt vettem észre, hogy a táblánál milyen szép hullámos rét nyújtózkodik lentebb.
 |
bájosan hullámzó hegyi rét a Kakastaréj alatt |
 |
távolban a Kakastaréj |
 |
Secatura sziklái |
Továbbhaladva láttuk még alulról a Kakastaréjt alulról, majd a Secatura szikláit is távolról. Kezdett megint felhősödni sajnos. Mire elértük a hágó előtti utolsó rétet megint a ködben sétáltunk. Kellemetlenül hűvössé vált az idő nagyon hirtelen, az utolsó 2 kilométerre ismét fel kellett venni a kabátokat, hogy ne fázzunk. Nem messze a réttől egy útra behúzott fára rakták a megtalált kocsikulcsot. Beérve a bükkösbe már mindketten nagyon vártuk a végét. 500 méterrel a vége előtt észrevettem, hogy balra fent egy adótorony van, amit a reggeli ködben észre sem vettem 😅 A vizes avarban végül kényelmesen lesétáltunk a kocsihoz, majd rövid pakolást követően jöhettek ismét a ködben a Gutin-hágó szerpentinjei Nagybánya felé 😀 összegezve: 18,83 km, 862 méter szint
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése