Sötét volt még Nagybányán, amikor útnak indultunk Tőkésre (Groșii Tibleșului), a Széples nyugati végében megbújó csendes hegyi faluba. A vulkanikus hegység a Vihorlát-Gutin hegyvidék legkeletibb és legmagasabb tagjaként trónol a környék felett.
 |
| a Széples legmagasabb csúcsa a Bran |
Az óraátállítás előtti napon már az oda út is elég kalandosra sikerült, köszönhetően a ködnek és a vártnál kacskaringósabb útnak. Mire lementünk a főútról kezdődött a bocik és bivalyok kerülgetése 😀 reggel éppen ilyenkor hajtották ki a legelőre a kérődzőket. Reggel 8-ra beszéltük meg a találkozót a Hegyre-Fel Egyesülettel, akik a környéken túráztak szintén. Pénteken egy technikai malőr miatt elmaradt a közösködés, most viszont minden adott volt. Egy dózerútra kanyarodva immár kész konvojként zötyögtünk a saras úton a Cibles hármas koronája felé. Egy magánházhoz közel tettük le a kocsikat. Szerencsére az időjárás megint a szebbik arcát mutatta; nyoma sem volt a hajnali ködnek, verőfényes őszi napsütésben indulhattunk útnak. |
| széles erdészeti úton indulhattunk útnak |
A kék sáv jelzésű turistaút folytatódott a széles erdészeti úton. Az egyetlen kihívást a helyenként sártengerré váló út jelentette. Egy elhagyatott ércmosó mellett elhaladva az út szó szerint patakká változott: a meredek ösvényen a lábunk alatt csobogott egy kis hegyi patak. Jó 4 kili tempósabb séta után a hegy is bekeményített. Egy éles balost követően a dózerút combos kaptatóra váltott. Nem véletlenül, hiszen 1000 méterről kellett felkapaszkodni 1800 méter felé 3,4 km alatt. A szerpentines, lihegős emelkedő során mindenki lentebb öltözködött az egyre erősebben sütő napnak is köszönhetően. 1200 méter magasan egy kereszttel díszített kis hegyi rétre érve szép kilátás fogadott. Tőlünk északnyugatra a Lápos-menti hegyvidék bukkant ki a ködpaplan közül (Gutin, Lápos-hegység és a Széples nyugati gerincének folytatása az 1611 méteres Hunyadi csúccsal az előtérben). Keletre az Arcer sziklás tömbje tornyosult felettünk. |
| előttünk az Arcer grandiózus tömbje |
 |
| a Széples nyugati bástyája a Hunyadi |
A polyánától kezdve szelídebbé vált az emelkedő, de csak azért, hogy az Arcer védkunyhó után ismét bekeményítsen. A hangulatos bivakszállás a kék sáv és kék kör jelzés kereszteződésében fekszik. Az egyszerű asztalokkal, priccsel és kályhával felszerelt házikó télen-nyáron nyitva áll a hegyen éjszakázni kívánók előtt.
 |
| az Arcer védkunyhónál |
1433 méter magasan jártunk, 400 méter mászás még mindig hátra volt a maradék 1100 méteren. Szép kihívás nem azért 😂 A kék sáv jelzést elhagytuk, kék kör jelzésre váltottunk, s mint új jelzés rögtön letette névjegyét. Kérdés nélkül azonnal meredeken felvezetett a fenyvesbe. Mire kicsit is lankásabbá vált, jöhetett a borókás, köves mászás.
 |
| kezd durvulni a terep |
Idén hiába jártam sok hegységben (egész pontosan ez volt a 18.), a magashegyi kalandok elkerültek. Most kifejezetten tetszett a köves, törmelékes ösvény, főleg amiatt is, hogy szétnézve rendkívül jó látvánnyal ajándékozott meg a hegy. A ködpaplanból kilógó hegyek látványa számomra megunhatatlan kép 🤩 alattunk a felhőben úszó Erdélyi-medence nyújtózott végtelenbe. |
| ebből a völgyből indultunk |
 |
| az Arcer sziklái |
 |
| újdonsült miskolci barátainkkal |
 |
| a felhők felett mindig süt a nap 😅 |
Szuszogós mászást követően végre felértünk az Arcer 1830 méter magas vihar tépte kereszttel megjelölt sziklás csúcsára. Az idei év legnagyszerűbb körpanorámája fogadott 😍 körülöttem mindenhol hegyek. Keletre a Radnai-havasok várfalszerű 2000 métert meghaladó csúcsai, köztük a legmagasabb 2303 méteres Pietrosz vagy Horthy-csúccsal. Dél felé a már említett Erdélyi-medence feküdt, távolban feltűnt az Erdélyi-szigethegység több tagja is (Kalota-havas, Gyalui-havasok, Bihari-hegység). Északnyugaton a tegnap meghódított Rozsály integetett az összetéveszthetetlen Gutinnal és Lápos-hegységgel karöltve. Északon pedig Máramaros hegyei sorakoztak katonásan (Visói-havasok a Várkővel, Rahói-havasok, Köves-hát, sőt a kárpátaljai Hoverla és Ikerhavast is felfedezni véltem). A csúcson rengeteg fényképet lehetett készíteni a tiszta időben. |
| rozsdás kereszt az Arcer tetején |
 |
| a Széples és a Bran csúcsai |
 |
| a Radnai-havasok várfala |
 |
| fejedelmi panoráma Máramaros hegyei felé |
 |
| alattunk a Lápos-menti hegyvidék terül el (jobbról balra a Rozsály, Gutin, Láposi-hegység és a Hunyadi csúcs |
 |
| ködbe burkolózva az erdélyi medence |
 |
| közös fotó "anyámmal" |
A zöldes-sárgás pázsiton elnyúlva egymás után majszoltam el a csacsifüleket (szilvalekváros süti). Miután kigyönyörködtük-kipihentük magunkat indulhattunk is a Cibles és a Bran felé a hegység főgerincén. Enyhén hullámzó, jól kijárt szakaszon tapostuk a gerincet. Igazi jutalomjáték volt a sok mászás után. Érdemes volt azért a lábunk elé is nézni az itt-ott felbukkanó kövek miatt 😅
 |
| fent a gerincen |
Rövid kaptatót követően elértük az 1839 méter magas haranggal díszített Széples avagy Cibles (Țibleș) csúcsát. Most csak nagyon rövid időre álltunk meg fotózkodni és harangozni a beérkezők kedvéért. Gerinc vándorlásunkat folytatni kellett a hegység legmagasabb csúcsa a Bran felé. |
| a Széples csúcs harangja |
 |
| a Bran felé haladva |
1 km hullámvasutozást követően fent is voltunk a főcsúcson. Bár a különböző térképeken más-mást mutatnak mint tengerszint feletti magasság (1839 m, 1840 m, sőt 1853 m) a legáltalánosabban elfogadott érték az 1840 méter. Érdekességként valahol a Cibles a legmagasabb csúcs 😀 A csúcsot magát egy kisebb kőkupac jelentette. Az eddig látott hegységekhez csatlakozott a Borgói-hegység a Nagy-Henye adótornyos 1611 méter magas csúcsával. Délen Ciblesfalva (Suplai) felé majd 1000 méterrel lejjebb fekvő völgy megkapó látványt nyújtott a ragyogó napsütésben. Visszafelé tekintve pedig az a völgy is látszott ahonnan túránkat elindítottuk. Itt vált világossá micsoda szintkülönbségeket győztünk le a napfolyamán. |
| a Bran "csúcs kőkupaca" |
 |
| a Radnai-havasok masszívuma |
 |
| a felhők közül a Borgói-hegység is felbukkant a távolban |
 |
| közel 1000 méterrel van alattunk a völgy Ciblesfalva felé |
 |
| a gerinc már bejárt részei az Arcer és a Cibles (Széples) |
Gyorsan indultam is vissza a Széplesre, hiszen Csilla ott várt rám, nem akartam nagyon megvárakoztatni. Béláéktől ideiglenesen elköszöntem aztán könnyed kocogó tempóra váltottam a gyephavas mezőkön. Csilla, Tamás és népes kompániája sütkérezett a déli napsütésben. Indultunk is vissza a kocsik felé. A csúcs alatt nem sokkal egy elágazásnál a kék sáv jelzésen megkezdtük a meredek lejtőzést vissza az Arcer-kunyhóig.
 |
| megkezdtük a lejtőzést |
Még a Ciblesről déli irányban volt egy szimpatikus ösvény, ami a Széples oldalgerincét követve indult el lefelé, azonban az teljesen ismeretlen volt számunkra hogyan lyukadunk ki ismét a kocsikhoz. Aztán mint a Cofidis reklámban maradtunk az A tervnél 😀 A szerpentinen a morzsalékos lejtőn oda kellett figyelni a lépteinkre, persze a csúszkálás így se maradhatott el 😅 elérve egy friss hegyi patakhoz megtöltöttük kulacsainkat, majd indulhattunk is tovább. Alig sétáltunk pár száz métert máris a bivaknál találtuk magunkat. Rövid frissítést követően a már bejárt kék jelzésen ereszkedtünk tovább a kellemes október végi napsütésben. A polyánánál ismét rövid fotózkodás, majd jöhetett utolsó kihívásként a szerpetines dózerút.
 |
| délután talán még szebb volt a kilátás, háttérben a Gutin emelkedik ki |
Az ércmosót gyorsan elértük a lejtőnek köszönhetően, majd jöhetett a “patakút” és a “lápvidék” is. Miután ezeket letudtuk már könnyed szombat délutáni sétánnyá szelídült az erdészeti út. Még majd egy óra maradt világosban amikor betudtuk fejezni az aznapi túrát. Elköszöntünk mára a Hegyre-Felesektől majd kocsiba pattantunk és irány Nagybánya. Kezdett lebukni a nap a horizonton ami egyet jelentett azzal, hogy a jószágokat is istállóba terelik estére. Itt a terelés összes permutációját láttuk: az okosabb bocik egyedül is hazataláltak, duplabocis járat a kevésbé magabiztosaknak, öten együtt, szóló bocis kislány, dupla bivalyos néni és az elmaradhatatlan tehén és bivaly csordák. A nap császára nálam egyértelműen a duplabocis kisfiú volt, aki egy kemping bringa nyergében egyszerű ostorral volt a vadakat terelő juhász (szegény ember cowboy-a 🤷🏻♂️). |
| szigorúan az út közepén 👆 |
 |
kisebb bivalycsorda Bivalybasznádon Felsőszőcsön |
Mire elértük a főút szerepentinjeit legnagyobb örömünkre megint sötét lett 😅 sebaj, “rutinból” már menni fog. Gyér forgalom mellett szerencsésen megérkeztünk a megyeszékhelyre, így már csak a jó meleg fürdő és vacsora hiányzott a tökéletes naphoz. 😊 összegezve: 21,14 km, 1.434 méter szint
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése