Beszterce ostroma 5. nap - Polyána (2022. július 26.)

Alig 2 teljes nap telt el a legutóbbi hegyi kalandom óta máris itt volt a következő. A meghódítandó hegység a Börzsöny nagytestvére a Polyána volt. A hegység egy 10-15 millió évvel ezelőtt aktív szupervulkán maradványa, fénykorában elérhette a 4000 méteres magasságot is. Mivel az Alföldön ismét kánikula volt, így bíztam abban, hogy a hegyekben enyhébb idő fogad. Ez szerencsére be is jött, nemhogy kánikula nem volt, de igazán meleg idő sem, így egészen kellemes, felhős időben indultunk Gyetváról Gerivel.

hamisítatlan Polyánai hangulat

Alig indultunk el a temető melletti parkolóból máris egy nem várt akadályba botlottunk. Éppen marták fel az aszfaltot a szűk kis utcácskában, a gépek mellett éppen csak eltudtunk slisszolni. Elhagyva az utolsó házakat a dózerút szép fokozatosan emelkedni kezdett szántóföldek mellett.

aprócska veteményesek mellett kezdődött a mászásunk

a két nappal ezelőtt meghódított Osztrovszki-hegység emelkedik a Gyetvai-medence felé

Míg el nem értük a Skliarovo városrészt a kék jelzésen számtalan madárijesztővel “védett” veteményes mellett haladtunk el. Az egyik háznál egy kíváncsi bulldog keverék szaladt elénk, kíváncsiskodva várta a simogatásunkat, amit meg is kapott tőlünk. Miután útnak engedett lassan el is kezdődött az erdei szakaszunk. Egy éles jobbos kanyart követően combosabb emelkedő jött egy tisztáson át, majd gazdasági épületek mellett elhaladva máris információs tábla jelezte, hogy elértük az első látványosságot a fákkal körbevett Melich-sziklát (Melichova skala).

a Melich-szikla merész andezit tornya

A 30 méter magas andezit torony az egykori lávafolyam megkövült maradványa, elvileg jelzetlen ösvény vezet fel a tetejére mi azonban jobbnak láttuk kihagyni a sűrű növényzet miatt. Látványban így se volt hiány, hiszen ha hátra fordultunk láthattuk a Gyetvai-medencét a már ismerős Osztrovszki-hegységgel és a Jávorossal.

az eső áztatta Gyetvai-medence

Ahogy emelkedtünk egyre feljebb a kék jelzésen úgy vált az erdő is egyre sűrűbbé. Ezen a magasságon még a bükk dominált, de mire elértük az 1062 méter magas Vrchdetva csúcsot már a fenyő vette át a hatalmat. Az ösvény hol a sűrű fenyőerdőben, hol hangulatos hegyi réteken (az ún. polyánákon, amiről az egész hegység kapta a nevét) kanyargott. Bár a bükkerdő a kedvencem most nagyon jól esett a fenyvesben való kocogás. Két dolog azonban aggasztott: az egyik, hogy Geri már az elején érezte, hogy valami “nem oké”, gyengének érezte magát, nem tudott jól aludni (emiatt visszább is vettünk a tervezett tempóból). A másik ok a hegységben élő közel száz mackó, ami miatt igyekeztünk hangoskodva haladni az erdőben (utóbb kiderült, hogy nyúlnál nagyobb jószágot nem láttunk, de jobb volt az óvatosság). Mire elértük a piros sáv jelzésű ércutat (Rudná magistrála) már 1200 méter felett jártunk. Egy rövid kaptató után gyorsan el is értük a hegyi hotelhez vezető műutat, amin most lefelé vettük az irányt a sárga zöld fonódáson. Kellemesen lejtő út volt így könnyen meg lehetett futni. Geri meg is jegyezte, hogy valószínűleg ez lesz a leggyorsabb kilométerünk (ha pár másodperccel is de tévedett). Egy éles kanyarral letértünk a műútról a zöld jelzésen egy szép polyánánál, remek kilátás volt az alant elterülő Herencsvölgyre és a felette húzódó sí és downhill paradicsom Košútka tömbjére. Gyors ereszkedést és csiki-csuki szakaszt követően elértük a hegység talán legszebb látványosságát a Bisztra-vízesést. A több millió évvel ezelőtti lávafolyam egy részének lesüllyedésével keletkezett 23 méter magas vízesés talán túlzás nélkül az egész Kárpátok legszebbje. Az aszályos idő sajnos itt is megtette hatását, a máskor vadul alázúduló víz most éppen csak csordogált, de így is látványosnak volt mondható.

a vízeséshez létrákon keresztül vezet az út

a Bisztra-vízesés most éppen csak csordogál az aszály miatt

Miután gyönyörködtünk magunkat benne és frissítettünk megkezdtük a felfelé mászást a szűk és meredek létrákon vissza a hegyi hotel felé. Mire visszaértünk a széles hegyi rétre Geri jelezte, hogy az ereje fogytán van az erős megfázása miatt, így elkezdtem gondolkodni a hogyan továbbon. 11 kilinél jártunk ekkor, a lábainkban 1000 méter szinttel. Az eredeti tervek szerint 37,1 km várt ránk 1.900 méter szintemelkedéssel, vagyis a táv harmadánál se jártunk viszont a szint több mint felén túl vagyunk. Megbeszéltük tehát, hogy rövidítünk amint tudunk, semmi értelme nem volt az eredeti útvonalnak jelen helyzetben (ide érzésem szerint vissza fogok térni máskor, így nem bántam a kimaradt részeket). Vissza kapaszkodtunk az alpesi stílusú hegyi hotelhez (Horský hotel Poľana), amit sajnos zárva találtunk (mondjuk a forgalom nem is indokolta volna, hiszen másokkal nem találkoztunk utunk során 🤷‍♂️).

    Polyána Hegyi Hotel

Magunk mögött hagyva a menedékházat és egy partizán emlékművet egy elhagyatott sípálya mellett kocogtunk el, ahol fantasztikus kilátásban volt részünk a szomszédos hegyvidékre (többek közt a fekvő vaddisznóra emlékeztető (Klenóci) Veporra.

Košútkai sí és downhill paradicsom kéklik a távolban

Az eső elkezdett gyengén esni és a szél is kezdett feltámadni, fázni azonban nem fáztunk mivel mozgásban voltunk. A sípályát elhagyva valódi őserdőben találtuk magunkat, a fokozottan védett buja fenyvest évszázadok óta nem “látta” fejsze, így a növényzet és állatvilág háborítatlan nyugalomban tud élni itt. Sose láttam még ilyen szép fenyőerdőt, végtelen nyugalmat árasztott az erdő egészen addig… míg egy éktelen hangrobajt követően egy vadászgép zúgott el felettünk nem sokkal (valószínűleg az alig pár kilométerre lévő szliácsi katonai reptérről szállt fel). A repülő még párszor elrepült még felettünk a későbbiekben. Ekkor egy teljesen kiszáradt forráshoz értünk, kész szerencse, hogy volt még nálunk folyadék. Egy újabb havasi tisztáshoz érve az ösvény fapallókon vezetett. Bár a szárazság miatt most nehéz elképzelni de csapadékosabb időkben jó szolgálatott tehet a zsombékoson.

polyánák, vagyis hegyi kaszálók, amiről az egész hegység a nevét kapta

Elérve a Sedlo Priehybina 1270 méter magas nyergét ha korlátozottan is de kelet-nyugati irányban egy-egy sávban gyönyörű kilátás volt. Sajnos az egyre sötétebb fellegek miatt teljesen nem mutatta meg magát a környék, de így is örültünk ennek.

Priehybina-nyereg alpesi hangulata

Innen már csak egy utolsó nekirugaszkodás (1,2 kili hiányzott) a Polyána 1458 méter magas főcsúcsáig. A páfrányban gazdag őserdőben sétálva értük el a főcsúcsot, közben ügyeltünk arra, hogy valamilyen hangot mindig kiadjunk magunkból, elkerülve a kellemetlen találkozást Maci Lacival 😅 Felérve rá gyors csúcsszelfi majd megkerestük az innen száz méterre található Polyána-sziklákat, amik csekély kilátással kecsegtetett (31/117 hegység ✅). A sziklákat “természetesen” a fák körbe nőtték jó szokásunk szerint 😀 Sebaj, legalább egész kényelmes helyen tudtunk frissíteni. Geri ekkor megjegyezte, hogy kezd egy picit fázni, valóban a szél és a szitáló eső miatt hűvössé vált a klíma. Gyors töltekezés után nem maradt más, mint lekocogni a már bejárt úton vissza a kocsihoz. Kellemes tempóban kocogtunk le a nyereg és a sípálya érintésével a hegyi hotelhez. Itt egy nagyon rövid frissítést követően már indultunk is tovább Gyetva felé. A tisztásokra érve természetesen megálltunk fotózkodni a felhőkkel harcoló hegyekkel.

felhőkkel harcoló Gyetvai-medence

A Melich-szikláig a helyzethez képest nagyon jó és egyenletes tempóban kocogtunk. Itt megint megálltunk fényképezkedni, a merész sziklaképződmény innen nézve megint más arcát mutatta meg legnagyobb örömünkre. Erről a pontról látszott újra Gyetva, így ez új erőt adott a folytatáshoz. Rövid meredek szakaszt követően végleg elhagytuk az erdőt és ismét Skliarovo házai között kanyarogtunk. A kiskutyus most nem volt sehol, legalább a lendületünket nem törte meg 😀 A földútra kiérve már tudtuk, hogy innen már nagyon közel lehet a temető (képletesen is 😂). Az eső közben rákezdett, így szaporábban kapkodtuk a lábainkat, hogy hamarabb a kocsihoz érjünk. Vittünk ugyan esőkabátot, azonban erre a kis távolságra már nem akartunk öltözködni. A kocogásnak hála hamar megláttuk a temetőt (egyébként egész érdekes, szépen festett fejfás sírok is vannak itt), vele együtt az autót, így ha fáradtan is, de boldogan állíthattuk le óráinkat. Gyors nyújtás majd vásárlást követően élményekkel feltöltve indultunk útnak hazafelé a szakadó esőben.

összegezve: 25,9 km - 1.321 m szint - 4:40 óra