Beszterce ostroma 6. nap - (Klenóci)-Vepor (2022. augusztus 28.)

A legutóbbi kárpáti kaland óta eltelt 1 hónap alatt kicsit lazábbra kellett vennem a figurát, hiszen a Polyánás futás alatt sikeresen elkaptam nagy valószínűség szerint a Covidot. Nagy kárt nem okozott azonban kellett idő mire vissza tudtam állni a megszokott kerékvágásba. Augusztus 13-án nem a legjobb előjelekkel 4 hónap után ismét versenyen vettem részt, ami a lehetőségekhez képest nagyon jól sikerült (3:25 - 32 km - 1.200 m+, 9. abszolút hely). A nyár utolsó hónapjának utolsó hétvégéjére valami igazán különlegeset szerettem volna, a program illetve a társaság viszont nehezen akart “összeállni”.

fekebalogi focipálya

A futás mellett a foci a másik nagy szerelmem és groundhopper körökben ismert a Vepor-hegység lábánál elterülő feketebalogi focipálya. S hogy mi is a különleges benne? Az, hogy a pálya és a lelátó között a keskeny nyomtávú erdei vasút zakatol el, akár meccs közben is. Már júliusban vadul bújtam a kisvasút honlapját és a helyi MLSZ adatbankját lesve a tökéletes alkalmat amikor meccs alatt pöfékel el a kisvonat. Egyetlen alkalom adódott: augusztus 28. Pompás, ekkor úgyis terepfutást terveztem, most már csak társakat kellett találni. Korábbi kalandok után megkérdeztem Istvánt és Gerit nem e lenne kedvük csatlakozni hozzám. Geriről tudtam, hogy nagy focibolond ő is, István pedig a korábbi jó tapasztalatok alapján csatlakozott. Ági és Balázs pedig még júliusban jelezték, hogy még a nyáron valahová menni kellene, így nekik szóltam, hogy eljött az idő 😀 Szerencsére ők is igent mondtak, így vasárnap hajnali 4-kor öten ücsörögtünk álmosan a kocsiban.

Odaúton már Putnok környékén baljós fellegek gyülekeztek észak felé, mondtam is a többieknek, hogy az előrejelzések szerint nem kellene esni, maximum délután. Újantalvölgy után egy hihetetlen rossz minőségű útra érve persze még az eső is elkezdett esni 😳 Mire megérkeztünk a Forgách-kastélyhoz ömleni kezdett, csak annyira szálltunk ki, hogy az esőkabátokat felvegyük, igen ám de 2 juhász éppen pont akkor terelte felénk a nyáját majd vissza a műút felé. Ezt a produkciót még kétszer megismételték legnagyobb örömünkre, legalább a nyájat őrző kutyákkal sikerült összebarátkozni. Az eső továbbra is esett, a fellegekből nem úgy tűnt, mintha hamar abba maradt volna, így 13 perc késéssel a tervezetthez képest jobbnak láttuk elindulni. Ági és Balázs túrás tempóban terveztek menni, nekik 20 kilit írtam elő receptre (fel a Veporra, majd ugyanott vissza). Mi hárman pedig futósabb tempót. A lényeg az volt, hogy a délután 1-kor kezdődő meccset érjük el. Előző nap mind Geri (Kőről-kőre a Zemplénben), mind István (Kékes csúcs futás plusz GeoGo túra) terepen futott, így a tempót is ehhez igazítottuk. István elfelejtett kabátot hozni, szerencsére amikor utolértük a korábban induló Balázsékat tudtak adni egy kimaradó esőkabátot, így nem ázott tovább.

szakadó esővel fogadott minket a Vepor

A zöld jelzésen haladva hamar elértük a kis szórványtelepülés határát és egy hegyi kaszálóra értünk. Szép látványt nyújtott az esőfelhőkkel küzdő Vepor.

a Vepornak jól állt az eső, így is bájos tud lenni

A rét szélén rácsatlakoztunk az érchegységi piros turistaútra (Rudná Magistrála). Az ösvényünk egyenletesen emelkedett eleinte vegyes erdőben majd a fenyvesben a Hármashatárig (Tri chotáre).

elhaladva a szórványtelepülés utolsó házai mellett

párában úszó fenyves

Jobbról becsatlakozott a sárga kék sáv jelzés, ez azonban majd visszafelé lesz érdekes hiszen erről fogunk visszatérni a pirosra. Mi azonban balra kanyarodtunk és maradtunk a piros sávon. A hullámossá váló terepen egymás után jöttek az ezredesek (Šopisko 1084 m, Machnáčov grúň 1097 m), ahonnan ha korlátozottan is de kilátás nyílt a körülvevő hegyekre is. Megmutatta magát Skorušina tanyavilága is, ami ma már kihalt, csak télen a sípályának köszönhetően van némi élet.

alattunk Skorušina szórványtelepülés a temetővel

Az eső szépen lassan abbamaradt így még jobban lehetett élvezni a kocogást. Egyedüli akadályt a bedőlt fák jelentették. Egy-egy hegytetőt sajnos tarra vágtak korábban, furcsa látványt nyújtott a holdbéli táj, viszont így extra panormát kaptunk a szomszédos Polyánáról és a felhőkből éppen kibújó Klenóci-Vepor ikertestvéréről a Libetbányai-Veporról.

balra a Polyána, előttünk a Libetbányai-Vepor bukkan ki a párából

Egy kis tisztásról végre mi is megláthattuk mai úticélunkat a Klenóci-Vepor összetéveszthetetlen gigantikus bazalt csúcsplatója. Kérdezték is a többiek, hogy arra fel is kell menni? Igen, feleltem, ez kapásból 300 méter felfelé, de a plató már sokkal laposabb és van fent kilátás.

a Vepor összetéveszthetetlen platója

vihartépte ösvény az érchegységi úton

Egy információs táblát elérve megkezdődött a hírhedt siratófal, alig 300 méter alatt, több mint 100 métert kell leküzdeni felfelé a sáros ösvényen. István az egyik kanyarban átváltott szó szerint toronyiránt funkcióba és egy balos kanyart kiegyenesítve haladt egyenesen tovább. Szóltunk neki, hogy nem jó az irány, de továbbra is csak egyenesen ment tovább. Rövid mászást követően immár a platón találkoztunk megint. Igazi őserdő fogadott itt, fűrészt ezek a fák sose láttak, így itt a fák állva halnak meg. A fenyves hangulata nagyon hasonlított a szomszédos Polyánában átéltekre: kidőlt fák, embermagasságú páfrányok és égigérő sudár fenyők. A plató keleti végén végre elértük az 1338 méter magas főcsúcsot is, így újabb kárpáti csúcs (32/117 hegység ✅) került a tarisznyámba.

a főcsúcsot jelző turistatábla

az elmaradhatatlan csúcs szelfi 😅

Dél felé nagyszerű kilátás lett jutalmunk, tiszta időben egészen a Bükk és Mátra vonaláig van kilátás, most a felhőknek köszönhetően “csak” a gömöri hegyvidék látszott. Egy-két nyíláson keresztül észak felé az Alacsony-Tátra 2000 métert meghaladó csúcsai is előbukkantak a fák mögül.

a százbércű Gömör-Kishont

a felhőlepte Felső-Garammente és az Alacsony-Tátra egy nyiladékból

Miután kigyönyörködtük magunkat, elindultunk lecsúszni a platóról. A sár miatt inkább volt csúszkálás, mint mászás (vagy futás). Mint utóbb kiderült a plató keleti oldala még a nyugati feljárattól is rosszabb. A csúszós bazaltsziklákon és gyökereken kész csoda volt, hogy megúsztuk sérülés nélkül a dolgot. A Varta-alatti-nyerget (Sedlo pod Vartou) elérve rácsatlakoztunk a sárga zöld fonódásra, innen már gyorsabban lehetett haladni. Egy kis eltévedéssel együtt is pár perc alatt elértük a Varta-alatti védkunyhót (Útulňa Pod Vartou), ami menedékül szolgálhat az arra járóknak rossz időben. Hamarosan el is értünk egy széles dózerutat, ami kellemesen lejtett, így futótempóra váltottunk. Kellett is a gyorsítás, mivel a tervezett tempónkhoz képest lassabbak voltunk. A 4 kilis lejtőzésnek hála ismét sikerült elérni a tervezett tempónkat. A lejtő alján elértük a ma már kihalt Pusztarét dózerútját (Skorušina). Innentől egy jó 4 kilis emelkedő várt ránk 500 méter szintemelkedéssel. A monoton emelkedőt csak a közeli sípálya rétjei és a Vepor Badacsonyhoz nagyon hasonlító látképe törte meg.

hangulatos hegyi kaszálókon járva

A Hazajáróból tudtam, hogy van valahol a környéken egy honvédsír, amit fel akartam keresni. Igenám, de sok nyomát nem lehet találni, hol is van ez pontosan. Korábbi a sírról készült képekből és műhold felvételekről próbáltam kideríteni merre van. Szerencsém volt, mert a temetőben áll egy kis bádogtetejű építmény (talán kápolna 🤔), amit könnyen ki lehetett szúrni a szatelit képekről. Egy szép kilátást nyújtó kaszálón feltűnt a fenti bádogépület így felé közeledtünk. A sárga sáv jelzésű  ösvény is pont arra kanyargott. Kinyitva az aprócska temető kapuját keresni kezdtük a sírokat. Először a temető balodalát jártuk körbe, mindhiába. Majd a jobboldala felé vettük az irányt. A temető szélén egy feltűnően új sírt fedeztünk fel, tavaly újították fel a síremléket, így jó állapotban várta a megemlékezőket. A sírban nyugvó hódoscsépányi (Ózd) katonák a II. világháború küzdelmeiben adták életüket, 1944-45 fordulóján a környékbeli partizánok foglyul ejtették és kivégezték őket mert voltak hajlandóak a partizánok oldalán harcolni 😪

aprócska kápolna a temetőben

honvédsír a temető szélén

Gyors gyertyagyújtást követően folytattuk is az emelkedést a Hármashatár felé egy kis tavacskát is mellőzve. Mielőtt elértük volna az oldalgerincen húzódó kék jelzést egy kiszáradt forrás mellett haladtunk. Fogytán volt a vizem így rosszul érintett a dolog. Sebaj, 5 kili maradt hátra, azt kibírom azzal a pár decivel ami maradt.

a Vepor bazaltplatója a Skorušina feletti oldalgerincről szemlélve

Vissza kapaszkodva a pirosra végre lejteni kezdett az ösvény, közben a nap is kisütött így még jobb kedvvel kezdtük meg a lejtőzést. Gyorsan el is értük a reggelről már ismerős széles hegyi kaszálót, ahol a nem messze fekvő tiritarka sziklai-fennsík is megmutatta magát. Leküzdve az utolsó emelkedőt is visszatértünk a már ismert zöld jelzésre.

utolsó pillantások a Veporra

Gyors léptekkel elértük Kysuca szórványtelepülés első házait is. Ekkor a házak között feltűnt az igazán bájos Szent Anna kápolna, gyors fotó aztán már csak pár száz méter választott el minket a kocsitól.

Szent Anna kápolna

Visszaérve gyors átöltözés majd nyújtást követően már ültünk is a kocsiba, hogy elérjük a kezdősípszót. A kátyús út és a reggeli eső miatt pont a kocsiban csíptük csak el, szerencsére semmiről sem maradtunk le. Mire leértünk a faluba igazi kánikula volt, a reggeli 14 fokos szakadó eső után igencsak éles váltás 😅 A jelképes összegű belépőket megváltva közvetlenül a pálya mellett egy klasszikus sportbüfé várta a szomjas szurkolókat, így mi is betértünk elfogyasztani a “jutalomfalatokat” sör formájában 😋 Mintha a csapatok (a helyi TJ Tatran TJ Čierny Balog és az Alacsony-Tátra déli lábánál fekvő Padkóc B - Podkonice B) összebeszéltek volna, hogy csak az egyik térfelet lehet támadásra használni. Az első 45 percben a hazaiak, a második félidőben pedig a vendégek domináltak, így igazságos 1-1 döntetlen született.

kiváló minőségű gyep fogadta a megyei spílereket

bizony, ahol sín van ott vonat is lesz

sportbüfé terasza, 5 csillagos helyen

A második félidő derekán azonban eljött a pillanat: recsegve megszólalt a hangosbemondó (itt ilyen is van, sőt egyszerű digitális kijelző is) és figyelmeztetett a közeledő vonatra. Mindenki balra kezdett nézni, szép komótosan be is gördült a kisvonat meccs közben. Persze a meccs emiatt nem állt le 😀 jó 10 perc múlva megismétlődött a jelenet a másik irányból.

Miután lefújták a mérkőzést gyorsan kocsiba pattantunk és éttermet kerestünk, majd felvettük Balázsékat is, akik a kastélynál vártak ránk. Visszaúton megálltunk vásárolni Rimaszombaton, majd hazáig meg se álltunk. Este 9 után érkeztünk vissza Debrecenbe, így szerintem senkit se kellett altatni aznap 😀

összegezve: 26,2 km - 1.295 m szint - 4:45 óra