Gömör gyönyör 2. nap - Murányi-fennsík (2022. szeptember 4.)

Kiadós alvás után vasárnap is folytatódtak a kalandok Atival ezúttal kerékpárral barangoltuk be a kiszemelt hegységet. Tornán ismét felpattantunk az iker Bz-re majd a már ismerős kalauzzal is váltottunk pár szót miután elfoglaltuk helyünket. A vonaton érzékelhetően nagyobb volt a létszám mint szombaton. Nem volt véletlen, mert Murány volt a célpontunk, ami sok turista bakancslistáján rajta van.

Murányi-fennsík egyik szép kaszálója

A túrázókon kívül ezúttal 3 vonatfotós is felszállt Pelsőcnél köztük egy miskolci is akivel visszafelé úton váltottunk pár szót. A vonal sorsa megegyezik a nagyszabosival: 2012-ben bezárták, a nyári vonatok miatt vasárnaponként egy járat végig közlekedett a szép vonalvezetésű vaspályán. A Murányi-fennsík vagy Murányi-karszt a Sztolica-hegységhez hasonlóan az egykori Gömör-Kishont vármegyében található a Tiszolc (Tisovec) - Vöröskő (Červená Skala) - Breznóbánya (Brezno) háromszögben. Érintetlen erdősségek, vad sziklák és gazdag vadvilág jellemzi a nagyrészt karsztosodott hegységet. Legmagasabb pontja a Fabova (Fabova hol’a) 1439 méter magas csúcsa, ami a hegység központi részén terpeszkedik. Röviddel 10 óra előtt leszálltunk a vonatról, majd miután megkerestük az óránkkal a GPS jelet indulhattunk is a tervezett 60 kilis karikánkra. Már a vasútállomáson megkapó látványt nyújtott a Cigánka 932 méter magas bérce, ami sasbércszerűen a falu fölött magaslik.

Murányalja felett magasodó Cigánka merész orma

Ezen a hegyen van a híres murányi-vár, amit túránk most nem érintett (ide és a fennsík központi részére mindenképp elszeretnék még jutni máskor). Kiérve a faluból rögtön egy combosabb de rövidebb fallal indítottunk. Rövid és gyors lejtmenetet követően jöhetett az első komolyabb erőpróba a Dielik-hágó jó 2 kilométeres 12%-os meredekségű részt is tartalmazó emelkedője. Felérve a hágóra már le is vehettük a hosszabb felsőket, annyira jól sikerült a bemelegítés 😀 Gyorsan lőttünk pár fotót, majd indulhatott is az első hosszabb lejtőzés.

Dielik-hágó

A jó minőségű úton igazi élmény volt 40-50 km/h sebességgel száguldani a kanyargós úton. Egy rövidke emelkedőt letudva hamar be is értünk Tiszolcra az aszfaltos úton. A főútra érve Breznóbánya felé kanyarodtunk ekkor vált igazán szembetűnővé a Čremošná piramis alakú csúcsa, ami nyílt tájsebként éktelenkedik a városka fölé. Ha jól tudom a hegy hasonló nyíltszíni kőfejtés áldozata lett, mint a bélapátfalvi Bél-kő.

Murány felől nézve a Čremošná "piramisa"

Még egy utolsó rövid aszfaltos szakasz Tiszolcon majd jött a köves dózerút a Rima folyó völgyében a Huculská magistrála (Hucul főút) - zöld sáv jelzésen (de jó már megint a zöld 😂). A zöld jelzés mellett a piros kerékpáros jelzés szolgált útmutatóul egészen a Burda-nyeregig. A zúzott köves erdészeti út felfelé is dobálta a bringa kerekeit, hiába mentem (retro) mountain bike-al egy első teleszkóp és szélesebb terepgumi segített volna valamennyit. Jó 10 kilométeres emelkedő várt ránk átlag 5% meredekséggel. Eleinte árnyas erdőben haladtunk majd a Rima-völgye egyre jobban kinyílt, szép kilátást biztosítva a hegyi kaszálókra és környező hegyekre.

hangulatos hegyi kaszáló a fennsíkon

kilátás a Rima-völgyére

Ati néha lemaradt, viszont így volt lehetőségem kicsit pihenni és gyönyörködni a tájban. Igazi kárpáti hangulat vett körbe: legelésző nyájak, zöld fenyvesek és széles rétek mindenhol. Ez a látvány segített leküzdeni az emelkedőt. Több mint egy órás kapaszkodást követően végre elértük a széles Burda-nyerget, dél felé szép kilátásunk nyílt a már megtett Rima-völgyre, észak felé pedig a Felső-Garammentére.

megpihen a vasparipám is

elérve a széles Burda-nyerget

A nyeregben található egy autentikus menedékház (Murányi-fennsík Nemzeti Park üzemeltetésében), ami hétvégén fogadja a turistákat. A házikó mellett kis faépítményben lovaknak tárolnak szalmát, a környéken számtalan lehetőség nyílik lovastúrákra. Ami ennél is jobban meglepett a “drótszamaras” beálló. Legalább 20 kerékpár pihent a fedett tárolóban, útközben csak 3 kerékpárossal találkoztunk emiatt is volt meglepő, hogy itt ennyien vannak. Valószínüleg vagy az aszfaltos úton jöttek fel a Garam felől, vagy a rövid, de nehéz Rabló-hágó (Sedlo Zbojská) felől kanyargó dózerúton. Rövid frissítést követően indultunk is tovább. 2,5 km hiányzott az emelkedő tetejéig a Kučelach elágazásig immáron a kék kerékpáros jelzésen (a zöld jelzés maradt még). Kanyargósabb erdei úton úton végül elértük a fenti elágazást. Korábban már megbeszéltük, hogy a Fabovára nem toljuk fel a bringát, egyedül felkocogok a csúcsra, addig Ati pihenhet. Sok értelme nem lett volna a tolásnak hiszen kerékpárral járható út nem vezet fel a csúcsra. Összeszedtem a legszükségesebb cuccaimat majd nekiindultam a meredek kaptatónak. Útközben biztos ami biztos alapon dalolásztam, hogy elkerüljem a kellemetlen meglepetéseket Maci Lacival 😅 Ezzel nem is volt semmilyen probléma. A Fabova déli előcsúcsának számító Tri Kopce-ig meredek, de gyalog jól járható ösvény volt, onnantól kezdve jöttek a fabedőlések a viharvert csúcsig. Mint később megtudtam szándékosan hagyják így megakadályozva a motorosok, bringások közlekedését. A csúcson sok kilátás nem fogadott, sebaj legalább egy újabb csúcs került a tarsolyomba (34/117 hegység ✅)

a Fabova Hola viharvert csúcsa

csúcs szelfi

Visszafelé már déli irányba volt panoráma a környék hegyvilágára.

kilátás a Tri Kopce-ról

Gyors tempóban lefutottam a hegyről a már bejárt úton majd indulhattunk is tovább. Ati természetesen ismét talált egy bokornyi erdei gyümölcsöt, ezúttal feketeszedret legelészett 😀 Innentől már nagyrészt lefelé vezetett utunk Murányig. A zöld jelzést végleg elhagytuk, a kék kerékpáros jel a hágóig elkísért. Az elágazástól jó 3 kilométerig borzasztóan döcögős köves volt az út, 15-20 km/h sebességig mertem csak engedni lefelé. Majdnem végig a féken voltak az ujjaim, ami a döcögős szakasz végére el is kezdett fájni a rázkódástól. A nagyobb kövek dobálták a kerékpár kerekeit, kisebb csoda volt, hogy esés nélkül megúsztuk. Egy erősebb bal kanyart követően sima erdészeti aszfalt következett amiért az ujjaim hálásak voltak. 30-40 km/h tempóval le is gurultunk ezen, végre egy kis sebesség. Gyors tempóban elértük a Rabló-hágót. Kicsit megpihentünk és gyönyörködtünk a táj szépségében.

Rabló-hágó (sedlo Zbojská)

Jöhetett a nap fénypontja a 11,5 kili suhanás Tiszolcig a főúton átlag 3% lejtés mellett. Az út mellett/felett kanyargott Breznó felé a (fogaskerekű) vasút hol a hegyoldalban, hol viaduktokon keresztül. A főúton a forgalom szerencsénkre elég gyér volt, így nagyrészt gondtalanul lehetett lejtőzni, volt olyan kanyar, amit a GPS szerint 50 km/h órával vettem be. Sokkal gyorsabban már nem akartam haladni, mert az elején Ati kicsit lemaradt. Ezt a szakasz máskor szívesen megnézném országúti bringa nyergében is, azzal még gyorsabban lehet száguldani. Tiszolcon jött a már ismerős kanyar majd jöhetett az utolsó komolyabb erőpróba a Dielik-hágó. Tiszolc felől 4 km hosszú az emelkedő, a foci stadionig egy rövid bemelegítő szakasz utána kis lejtővel majd jöhetett az igazi mászás. Lefelé valahogy jobban élveztem ezt a szakaszt 😀 mindegy, valahogy ha lihegve is de letudtuk ezt a szakaszt. Rövidke pihenő a hágón majd jöhetett az utolsó 7 kilométeres szakasz Murányig.

Az odaútról már ismerős 2 kilométeres szakaszt 50-60 km/h toltuk le, mögöttünk az autók nem is mertek előzni a kanyargós úton. Elkezdett szemerkélni az eső is, azonban ez nem tette csúszóssá az utat. Az egyik kanyar előtt a végsebességem 59,9 km/h volt a meredek útnak köszönhetően. Kisebb hullámzós, kamu sík szakasz után jött egy kisebb emelkedő ami már egyikünknek sem esett jól de tudtuk közel a falu. Az utolsó lejtőn még megtoltam nagyobb tempóban aztán beértünk Murányba.

Tiszolc felől a Cigánka sasbérce

A falu szélén egy vendéglőnél éppen magyar rendszámos busz pihent. A központba érve leállítottam az órát majd harapnivaló után néztem. A központban lévő kocsmában elfogyasztottuk a jutalomfalatokat (csapolt Sáros sör, Atinak csapolt Kofola), majd beálltam a sorba a híres buktázóhoz. Fél órát kellett várni rá mert éppen elfogyott a sütemény, viszont amikor megkaptam még nagyon meleg friss buktát kaptam. A csokis pont az orrom előtt fogyott el az epres viszont kárpótolt. Visszacsorogtunk a vasútállomásra, majd felszálltunk a vonatra.

a Bézé a murányi állomáson

A vonatúton a miskolci vasutasnak nem győztük mesélni a nap élményeit így a visszaút is gyorsan eltelt. Tornán kocsiba ültünk majd gyors pakolás és fürdés követően élményekkel feltöltve indulhattunk haza a hosszúra nyúlt hétvége után 😊

összegezve: 62,2 km - 1.456 m szint - 5:03 óra